Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak ez rongybábú vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek. Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodpercnyi fényt veszítünk.
Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.
Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak testemet, de lelkemet is. A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedés! Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni. Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön. Annyi mindent tanultam tőletek, emberek.Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt.
Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell felállni.
Annyi mindent tanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek.
Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt amit gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek.
Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod".
Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van velünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.
Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.
Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm" és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz.
Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked. Ha nem teszed meg ma, a holnap ugyanolyan lesz, mint a tegnap.
...és ha nem teszed meg, az sem érdekes. EZ AZ A PILLANAT.
Valahol ki kell fejeznem tiszteletem az irodalom előtt, hát tessék. Furcsa, hogy ezt pont most találtam meg, az előző bejegyzésem alkalmával voltam ilyen hangulatban. {De jól vagyok egyébként, ne aggódjatok:)} Talán GGM az az író, aki az egyik legközelebb áll hozzám. Vajmi kevés művet olvastam még tőle, de amiket igen, azok maximálisan lenyűgőztek és magukkal ragadtak. Ismeritek azt az érzést, amikor bennetek van egy gondolat, de nem tudjátok kimondani? Vagy épp nem a legpontosabban, és úgy már értelmetlen lenne az egész. De akkor jön 1-2 költő/író, akik a lehető legtökéletesebben fejtik ki azt, amit te érzel. Hát nálam Márquez pont ilyen. Még hadd szúrjam be Pilinszky Négysoros-át. Szinte mindenki hallotta már, mégis szerintem érdemes újra és újra olvasni. Hatalmas ereje van.
Négysoros
Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.
Ezt pedig csak azért, mert számomra szórakoztató. Talán nem ez a legmegfelelőbb szó, de mosolyt csal az arcomra.
Ne félj
Én megtehetném és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épphogy fölvetem,
játszom magammal, ennyi az egész,
siratni való inkább, mint merész.
Bár néha félek, hátha eltemet
a torkomig felömlő élvezet,
mi most csak fölkérődző förtelem,
mi lesz, ha egyszer mégis megteszem?
A házatok egy alvó éjszakán,
mi lenne, hogyha rátok gyújtanám?
hogy pusztulj ott és vesszenek veled,
kiket szerettél! Együtt vesszetek.
Előbb örökre megnézném szobád,
elüldögélnék benn egy délutánt,
agyamba venném, ágyad merre van,
a képeket a fal mintáival,
a lépcsőt, mely az ajtódig vezet,
hogy tudjam, mi lesz veled s ellened,
a tűzvész honnan támad és hova
szorít be majd a lázadó szoba?
Mert égni fogsz. Alant az udvaron
a tátott szájjal síró fájdalom
megnyílik érted, nyeldeklő torok.
Hiába tépsz föl ajtót, ablakot.
A túlsó járdán állok és falom:
gyapjat növeszt a füst a tűzfalon,
gyulladt csomóba gyűl és fölfakad,
vérző gubanc a szűk tető alatt!
Mi engem ölt, a forró gyötrelem,
most végig ömlik rajtad, mint a genny,
sötét leszel, behorpadt néma seb,
akár az éj, s az arcom odalent.
Így kellene. De nem lesz semmi sem.
A poklokban is meglazult hitem.
Vigasztalást a játék sem szerez,
az éjszakának legmélyebbje ez.
Hogy átkozódtam? Vedd, minek veszed.
Nem érdekelsz, nem is szerettelek.
Aludj nyugodtan, igyál és egyél,
s ha értenéd is átkaim, - ne félj.
Mindezek ellenére remélem senki sem gondolja, hogy depresszióba süllyedtem vagy valami, kifejezetten jó kedvem van. Csak most verseket olvasgattam, és gondoltam megosztom veletek. Találtam egyébként egy oldalt, ahol magyar költők művei vannak lefordítva angolul és németül. Hát a német elég vicces:D Imádom ezt a nyelvet, de valahogy a versekben, zenében, irodalomban egyszerűen mindig csalódást okoz nálam. Angolul is olvasgattam pár Adyt, és hihetetlen szép volt, még úgyis. Persze magyarul a leglegleg, de angolul is visszatudta adni. Németül...hát kevésbé. Inkább csak nevettem:D
Zsófi egyébként gondolok Rád ne félj, ma 12 órázol, adj nekik kicsit több borsot a kelleténél...sorry:D Egyébként mi ez, hogy Gabi hazamegy hétfőn? Hallottam, hogy megy valamikor, de már most hétfőn? Kérlek valami életjelet adjatok majd magatokról! Ja és Zsó, áprilisban mindenképpen hazahúzok én is 1 hétre, csak nem tudom mikor. Lilla ballagásán minden vágyam ott lenni, de az ápril vége, és itt a kölyköknek első két hétben van szünetük...Nem tudom még, hogyan tudom összehozni, de örülnék, ha látnálak, remélem tudod. Ez nem is kifejezés. De most én is inkább egy családi hétre mennék haza, ballagással egybekötve, ami természetesen nem azt jelenti, hogy no friends, csak kicsit több időt szeretnék a családdal lenni most, mint karácsonykor. Egyébként neked azt mondom csak, hogy menj haza áprilisban mindenképpen. Ne várj nyárig. Lehet, hogy az augusztus szörnyű volt, de az hogy ott voltam, mindennél többet ért. Hogy ott lehettem egész nyáron. El sem tudom képzelni, milyen érzés lehetett a tesómnak, hogy ő egyedül volt akkor. És a mamámnak, hogy a tesóm nélkül volt. Szóval csak minden érzést elfojtva annyit mondok: menj haza. Ne érdekeljen, hogy mire visszamész nem lesz esetleg munkád. Lesz utána másik. Egy életre megbánnád, ha nem tennéd meg, hidd el. Amúgy meg veled vagyok, ettől függetlenül is, és egyszer már telefonon is beszélnünk kell, nem érdekelsz. Hallani akarom a nagy visító hangod:)
Mesélni valóm nincs sok, most megyek fürdeni aztán el. A szalagavatóról a beszámólót szívesen hallanám már. Már majdnem 1 nap(najó annyi még nem) eltelt, és még nem tudok semmit. Lassúak vagytok:D Írjatok! Képekkel! Csók Sántosra is!
ui: medveváró, kolbásztöltő és borfesztivál volt Toponáron. Szerintem ez a 3 szó mindent elmond. Viva Topcsi! (aki ezentúl Sántost leszólja, az máglyán ég el:D)
