Lehet, hogy a sör teszi(bár kiröhögöm magam, kettő radlert ittam nem tom hány óra alatt, -5% alkohol) vagy a fáradság, vagy az egész úgy, de eléggé könnyes hangulatomban vagyok. A lényeg csak, hogy nagyon szeretlek titeket, és akármi van, akkor is mindig rátok gondolok és veletek vagyok, és nem csak akkor, amikor épp itt szarabbul mennek a dolgok, akkor is amikor kicsattanok a boldogságtól.

Maradok júli végéig, augusztus elejéig, úgy döntöttem. Lehet, hogy megbánom, lehet, hogy elszalasztom a nagy lehetőségem, életemben (talán először igazán) teljes mértékben a szívemre hallgatok, és ő itt akar tölteni egy nyarat Münchenben. EGyébként meg esélyem a töb pontra akkor lenne, ha 95% körüli vagy feletti német emeltet nyomnék, ami akármennyire is azt hittem hogy ripszropsz menne, tévedtem. A legnagyobb gondom továbbra is az, hogy nincs olyan szak, amit 100%os beleéléssel csinálnék és egész életemben azzal foglalatoskodnék. Sosem hittem, hogy az a fajta vagyok, aki "határozatlan" és nem tudja merre tovább, hát mégis az vagyok. Valahol lenézem érte magam, ne kérdezzétek miért, de mindig faszább csajnak tartottam magam annál, semminthogy tengjek-lengjek az életben, hát mégis azt teszem. Hazamegyek közgazt vagy turizmust tanulni, és ha az nem tetszik, hát megyek tovább. Hogy 35 évesen lesz diplomám, HA egyáltalán lesz? Igen zavar, de jelenleg nem tudom mi mást tehetnék azon kívűl, hogy elkezdek valamit, ami Edi szerint egyáltalán nem kreatív és nem életem célja. De valahol bennem van, hogy nem adom fel a reményt, mert ha azt vesszük, hogy itt érettségi nélkül elélnek az emberek vígan a munkájukból, akkor igazából leszarom a magyar oktatási rendszert, ahol 5 nyelvvizsga és 476 pont nélkül egy nagy lófaszt érek, mert valljuk be, ez így van. Itt senki nem kérdezi meg, van-e nyelvvizsgád, itt azt kérdezik, beszélsz-e nyelvet, és letesztelik. Senki nem kérdezi meg, hogy hogy sikerült az emelt szintű töri érettségid, amire szarrá tanultad magad, a való életben senkit nem érdekel, hogy a buzi faszom ostoba matek dolgozatod az értelmetlen Boci ciáról és annak tagadásáról, hogy  Boci cica vajon éépen fejen áll vagy articsókát szarik, senkit nem érdekel. És a Táncsics ezt bassza el, de mocskosul. Nem tudom, hány tanár kérdezte halálra sápadtan, úristen mi lesz, ha ti egy év múlva kint az utcán épp a társadalmat képzitek? Azt elfelejtettem megkérdezni, hogy mi lett volna, ha felkészítetek arra is? A Táncsics nem szar suli, sokat köszönhetek neki. Jó érzés pl, amikor a nyelvsuliban Kafkáról van szó, és a 19 éves szaros kis magyar lány világosítja fel az egész csoportot, hogy el akarta égetni a műveit, és a barátja nem tette meg, sőt lehet, hogy ki is egészítette azokat... Valahol olyan tudásra tettünk szert, amivel "felvághatunk" több európai előtt, vegyük akár az összes bemagolt fővárost(amiből semmire sem emlékszem) vagy akármit. De mellette alap dolgokat elfelejtettek megtanítani, és ami nem a TÁncsics hibája, hanem az országé, hogy csak tanulunk tanulunk és a végén ott tartunk, hogy se a munkás se a diplomás nem tud elhelyezkedni. De mindegy nem ecsetelem ezt tovább, nem emiatt írtam, megint elragadtattam magam.

Az egész cikk igazából azért indult, hogy felköszöntsem szerelmeimet Dórákat, mindannyiótokat. Csak a legfontosabbakat tudom kiemelni, a többieket is Isten áldja, de nekem (mostmár) 4 fontos Dórám van, Laki, Andrássy, Kollár és most kiegészült Tatárral is:) De csak 3ótokhoz szólok, DÓrival személyesen is talizom. HIányoztok mind3an. És mindegyikőtök más miatt. A fekete, a szöszke meg a barna. Most nem látjátok, de sírok. Nagyon szeretlek benneteket. Hogy Ágnesnek hívsz, hogy közösen kiröhögjük az összes többi embert, hogy együtt kondizunk, hogy a KEDVENC ROKONOM vagy, hogy megveszed a 80. fekete ruhád és belövöd a 28. ugyanolyan fülbevalódat. Találok Neked fűzőt, ígérem. Anélkül nem megyek haza. És Téged is, mert olyan vagy mint én, mert a legjobb lakótárs lennél(ZSÓ MELLETT), mert imádod magad fotózni, mert mindig pozitív vagy, mert kordában tudod tartani az Edit(sztem Te vagy az egyetlen), mert Te vagy az egyetlen, unique, great, és mert az vagy, AKI. És persze Téged is Kolloid, mert olyan jól táncolsz, mint senki más, mert ha megszólasz, tuti értelmes dolgot mondasz, és nem csak fecsegsz mint mi annyiszor, mert nagy Walt Disney-fan vagy(tessék megnézni a szobáját), mert akkora matek agyad van, mint kb csak a tesómnak, és mégsem vagy kocka, mindig figyelsz arra, hogy összhangban legyenek a ruháid, mert a bulikban kiszemelsz valakit és a felsőtested rázva követed, és közben dórisan ráncolod a homlokod. Mert hatalmas szived van, és ha kell, vezetsz Dóri helyett az anyósülésről, hogy ő hadd integessen...Ezer évig folytathatném még, kit miért szeretek, talán a leglényegtelenebb dolgokat emeltem ki, most ezek jutottak eszembe, bocsássátok meg nekem. A lényeg csak, hogy köszönöm, hogy vagytok. Hogy találkoztunk. Akinek röhögni támad kedve, hogy mit érzelgősködöm, hát tessék. Egyedül vagyok, néha megtehetem. Vannak itt barátaim, de attól még egyedül vagyok, mert Nélkületek vagyok. Szóval ha valakit zavar, hogy néha kiöntöm lelkem, hát tessék.

Augusztus elején, mikor végleg hazahúzok, akkora Balcsi-túrát csinálunk, mint még soha. Otthon leszünk elvileg mind, és a spagetti asztalán fogunk tánolni, és mindenkinek jó kedve lesz. Ajánlom. Éppen 20 évesek leszünk Edivel, tessék szervezkedni, időpontot csinálni mindenki. Most húzok alcsizni, bár nem tudom, mennyire fogok tudni. Eléggé olyan érzésem van, hogy lehet, hogy bővül a singlek tábora. Még ne kérdezzetek semmit, nem tudok semmit. Csak egy megérzés. Azok meg nálam általában jók. Remélem tévedek:) Szép éjszakát/napot mindenkinek, gondoljatok néha rám, kérlek.