Holnap már elvileg otthon fekszem le... most valahogy mégsem örülök annyira. Bár ez várható volt. Elvittek ma az Amerseehez, Heikének szülinapja volt, tőlem pedig elköszöntek. Aztán itthon egy pezsgő mellett még ajándékot is kaptam és megköszöntek mindent. Halál édesek voltak. De a legszomorúbb, hogy Carlotta egész héten egyre lehangoltabb lett, ma pedig néha azt hittem már sírni fog. Ma megkérdezte az osztáyfőnök tőlök, hogy ki mit szeretne, mit kíván magának most illetve a nyárra, mindenki mondta, hogy egy kutyát, szép nyaralást blabla, Carlotta pedig azt válaszolta, hogy azt szeretné, ha nem mennék el. Délután csinált egy "korlátot" a lépcsőmre, papírlapokból, és mindegyikre ráírt valamit, hogy "Ági a legjobb OPER a világon" meg hogy "ne menj el kérlek" és hasonlók... tényleg mindjárt megszakad a szívem...aztán most még feljött és becsúztatott egy papírlapot az ajtóm alatt, amire ráírta a kedvenc dalom szövegét, amit mindig ő szokott énekelni, alá pedig, hogy "ez a szöveg, így emlékezni fogsz" Carlotta Mintha valaha is el tudnám őt/őket felejteni....
Búcsú
2009.07.29. 23:20
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://agci.blog.hu/api/trackback/id/tr761276677
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.