Igen, mind tudjuk, hogy ideje volt már írnom, de eddig valahogy nem vitt rá a lélek, msn-en sokakkal beszéltem. Illetve egyszer nekiálltam egy "ez nem lesz ám hosszú bejegyzés"-nek, de nem publikáltam, Isten tudja miért...

A legfontosabb viszont, hogy holnap megyek haza!!!!! Nagyon várom már, bár szerencsére nincs az a beteges várakozás, amikor minden percben 5ször csak azon gondolkodsz, mikor indulhatsz már el, és emiatt épp lelassul az idő meg minden. Furcsamód ez csak múlt héten volt, most egészségesen örülök, felfogom hogy mehetek és kész. Bár van egy olyan sejtésem, hogy a holnapi nap elég lassan fog eltelni, pláne maga az utazás, de sebaj. A fő, hogy szombaton délelőtt már otthon lehetek és elvileg ezerrel nyomatjuk majd a fincsi bajor reggelit a családdal(ha még nem meséltem volna, akkor ez Weißwurstból, Leberkäseből és igazi barna bajor perecből áll, sörrel leöntve) és Ágika minden hozzávalót{és itt most ha hiszitek ha nem, HOZZÁTARTOZÓT írtam, és sokára esett le, hogy mi nem stimmel...tényleg itt az ideje hazamennem, néha olyan magyar mondatokat kreálok magamban, hogy nem tudom sírjak-e nevessek-e. Főleg közmondaásokban cserélek fel szavakat mostanában, de amúgy sem megy 100%osan a magyar beszéd:(} megvett, igaz csekély mennyiségben, de azért kis bemutatónak jó lesz.

A múlt heti Csilla-Ági estet el akartam mesélni, mert a leges-legdurvább estém lett, mióta itt vagyok, és otthon sem volt sok ehhez fogható, de inkább majd szóban. Ami jó, hogy Dórika visszatért, volt nagy öröm mindkettőnk részéről, mert nélküle nem ugyanaz ez a város:) És ha visszajöttünk(mert hogy Csilla is most van otthon) megyünk kastélyba, ide-oda, szóval terv az van. És ki is kell használni, mert München hatalmas, és lépten-nyomon látnivalóba ütközik az ember, csak talán ki kéne mozdulni a főutca vonalából, amit Ágika ritkán tesz meg:( Itt élek fél éve és még mindig nem ismerem ezt a várost, az 5 millió nevezetességből láttam 10-et, nagyszerű:S

A sokadik fontosságot pedig el ne felejtsem: a kedvenc rokon Dórám (mert ugye próbálkozom a Dórával Dóri helyett:D) 18 éves lett!!!! Már írtam Neked, de ezúton kívánok mégegyszer nagyon boldog születésnapot!! A hétvégén meg úgyis koccintunk Rád személyesen, ez a legjobb az egészben(számomra:D)!

Heeey Heike most jött haza és adott egy nagy csomag Ferrero-bonbont 3 különböző fajta ferreroval benne, hogy vigyem el a szüleimnek és majd csináljak képet róluk meg minden!:) Meg Carlotta üvöltötte, hogy Bágziról is:) Édesek, nem? Kedden egyedül voltam itthon velük este, vacsiztunk, és Carlotta kb elkezdte ecsetelni, hogy megérti, hogy néha-néha haza kell mennem, mert látnom kell a családomat meg Bágzit(a kutyát mindig kiemeli:D) de az lenne a legjobb, ha örökké az ő aupairük maradhatnék! Justinnal meg a héten kb csomót röhögtünk, most kezdődik asszem az a korszak nála, hogy már mer beszólogatni, de persze nem durván, és főleg, hogy már ennyire közel engedett magához, sokat jelent, mármint hogy már mer szivatni meg stb...na ez megint értelmes magyar mondat lett, sorry. Tényleg nehéz néha, a birtokos szerkezetet már csomószor automatikusan úgy szerkesztem, mint a németben: elmentünk a kutyájával a csláadnak és egyéb ronda dolgok....

Chrisszel tegnap nem nagyon volt meg az összhang, pedig édi volt, direkt nem moziba mentünk, hogy az utolsó randinkon ne csak 2 órát bámuljuk együtt a képernyőt, de elég fáradt voltam és nem nagyon voltam ott fejben(ahogy ma sem vagyok sehol fejben:S), de azért elméletileg minden ok. Hiányozni fog nagyon, örülnék ha velem jöhetne most(bár nem tudom hogy bírná a családról barátra járást egész héten, úgy hogy egy szót sem ért) de azért 2 hétig furcsa lesz nem látni...de hát úgyis jövök még vissza, és a legfontosabb, hogy Titeket láthatlak most, ezért több vele töltött időt is képes lennék feladni.

Most megyek, lassan vacsorázunk, utána megpróbálom elkezdeni a pakolást, meg Harry Pottert olvasok(nem mintha könnyű lenne, főleg ennyire unkoncentráltan) pihenésképpen és megyek aludni, hátha végre kialszom magam...

Csók mindenkinek erre a rövid időre, hamarosan átadhatom személyesen is, kivéve a legnagyobb széjú skót lyányomnak, de vele hamarosan most már tényleg megejtjük a telefonbeszélgetést, ami több a semminél...

Bis bald!